Névjegy

A Magyar Építészek Szövetsége a világ építészeit tömörítõ UIA nemzeti tagozata. Alapszabálya szellemében egyik legfontosabb feladatának tekinti magyar építészet bemutatását és az építészeti mûveltség terjesztését. Az Architeca Hungarica a MÉSZ virtuális galériája és adattára, amit a Nemzeti Örökség Kulturális Alapítványa támogatásával hozott létre a Millennium évében, 2001. tavaszán.

Az Architeca Hungarica (AH) egyedülálló vállakozás. Egyrészt azért az, mert egy teljes ország építészeti teljesítményének javát kívánja reflektorfénybe állítani, másrészt az építész szakmán túl a nagyközönséghez és különösen a felnövekvõ nemzedékhez is kíván szólni. A jelen legkiemelkedõbb hazai teljesítményeinek ás alkotóinak élo mustrája hozzájárulás kíván lenni a magyar kultúra e kevéssé ismert és elismert "alkotórészének" megismertetéséhez. Ezzel egyúttal mércét szándékozik adni mind az építészek, mind az építtetok mind pedig a nagyközönség kezébe. Abból a célból, hogy felismerje, mi az az építészeti szinvonal, amely ma nálunk joggal elvárható és a megfelelõ feltételek esetén teljesíthetõ.

Épített örökségünk különleges emlékeit õrzi a Magyar Építészeti M úzeum, amely azonban alkalmas otthon híján gyakorlatilag nem látogatható, holott dokumentumai lényeges vonásokkal gazdagíthatnák mind a szakma, mind a nagyközönség tudatában azt a képet, amely valós építészeti múltunkról és jeles alkotóinkról abban él, s ami sajnálatosan elmosódott. Pedig az emlékek és alkotók jobb megismerése segít abban, hogy jobban megbecsüljük a magyar építészet mind sajátosan egyedi, mind mélyen európai gyökereit és kötodéseit. Ez a nép az elmúlt évezred viharos századaiban arra kényszerült, hogy szinte szünet nélkül építkezzék. Amit egyik nap felépített, másnapra lerontották. Vagy az ellenséges hadak, vagy a belsõ viszálykodások. Volt hát módja rá, hogy megtanulja a leckét, amit másnaposan néha mégis feledni látszik. A kultúra míg eleven, mindig építkezik. Amelyik ezt nem teszi, már haldoklik. Amelyik pedig a múltját sem tiszteli, halott. De súlyosan beteg az a társadalom is, amelyik a házban csak téglát, betont és üveget lát, amelyik abban kizárólag a fizikai kényelmét keresi, vagy attól csupán anyagi hasznot remél.

A globalizáció másik, csúf arca nem a végre tágra nyitott ablakokon át bámul ránk. Itt vigyorog a képünkbe a környezetre fittyet hányó silányság vagy a kivagyiság drága, ámde szellem nélküli építményeirõl. Ha az AH a múlt és a jelen legjobb példáira hivatkozva kíván érveket adni a vizuális környezetszennyezés elleni harchoz, ezt nemzeti önbecsülásünk és európaiságunk védelmében teszi. Ezért is kíván segíteni ama építészeti értékeink megmentésében is, melyek állagának további romlása befektetõi érdeklõdés híján nem állítható meg. Ezért kívánja könnyíteni azok dolgát is, akik úgy szeretnének körülnézni országunkban, hogy eközben megismerkednek építészeti értékeinkkel és érdekességeinkkel. Az Architeca Hungarica célkitûzéseinek megfelelõen azokat az alkotókat és alkotásaikat kívánja bemutatni, akik, illetve amelyek valamilyen rangos elismerésben részesültek. S emellett idõszakos virtuális kiállítási teret nyit azon építészek számára is, akiket a MÉSZ erre érdemesnek ítél, külön kiemelve a pályakezdoket és az ígéretes tehetség jeleit mutató fiatalokat.

Végül, de távolról sem utolsó sorban az AH Falfirka rovata játékos formában kíván segítõ kezet nyújtani a fiatalok látáskultúrájának fejlesztéséhez, élve a lehetoséggel, hogy a felnövekvõ nemzedék ma már gyakran otthonosabban mozog a hálón, mint tanárai. Ahhoz az önneveléshez kíván kedvet csinálni, amely révén a vállalkozó megszerezheti magának a látás örömét. Azt a képességet, hogy valóban lát, nem csak néz. Ebben a törekvésében az AH-t az a felismerés vezérli, hogy egyrészt a teljeskörû alkotókészség vizualitás nélkül nem képzelhetõ el, másrészt az, hogy akiben idejekorán ez az érzékenység nem fejlõdött ki, olyan értékektõl fosztja meg magát, amelyek ott állnak mindenki elõtt, csak éppen nyitott szemmel és tiszta szívvel kellene rájuk csodálkozzék.

Az AH egyedülálló, de nem egyetlen vállalkozás hazánkban. Az idõsebb unokatestvérrel, az Építészforummal - mint a magyar építész társadalom tagjait egymással és a Nagyvilággal összekötõ nyitott on line folyóirattal - programjuk és célkitûzéseik bár egymástól eltérõek, ám távolról sem ellentétesek egymással. Sot egymást feltételezik. Csakúgy, mint ahogyan a modern tudomány tudomásul veszi, hogy a fény egyidejûleg értelmezendõ rezgésként és hullámmozgásként.

Borvendég Béla fõszerkesztõ